Cserszegi fűszeres

Posted on

Cserszegi fűszeres

cserszegi fűszeres a szőlőfélék (Vitaceae) családjába, a bortermő szőlőkhöz (Vitis vinifera) tartozó fehér szőlőfajta.

A fajta kinemesítésének története

A fajtát 1960-ban a Keszthely melletti Cserszegtomajon Bakonyi Károly (†2010. május 26.) keresztezte az Irsai Olivér és a piros tramini szőlőfajtákból. A kísérletnek az volt a célja, hogy egy olyan szőlőfajtát nyerjenek, amely amellett, hogy finom bort ad, két másik kikötésnek is megfelel: jól bírja a téli hideget és hamar érik. Ezekből már következik is, hogy ezt a szőlőfajtát inkább az ország északabbi felébe szánták, ahol kevesebb a napfény, hamarabb jön az ősz, és hidegebbek a telek.

A fajtának nem volt rögtön átütő sikere, csak elszórtan telepítették. A szőlőnek szüksége van a téli hidegre, mert ez kényszeríti pihenésre. A túl nagy hideg és túl hosszú fagy azonban kárt tehet a növényekben. Amennyiben tömegesen fordul elő ilyen mértékű fagykár, a szőlész valószínűleg erősen elgondolkozik rajta, hogy érdemes-e oda ugyanazt a szőlőfajtát ültetni, ami egyszer már kifagyott. Ha pedig úgy dönt, hogy nem, akkor talán érdemes egy olyat keresni, amelyik kevésbé érzékeny. Az 1984-85-ös és az 1986-87-es kemény telek jelentős károkat okoztak, ekkor került a figyelem középpontjába a Bianca fajtával együtt a Cserszegi is.

Jellemzői

Fürtje közepes méretű, alakja kúpos, vállas, közepesen tömött. Bogyói kicsik, gömbölyűek, az érés kezdetén „húspiros” színűek, majd kifakulva az érés végére inkább borostyánszínűek; vékony, de szívós héjúak, lédúsak. Korán fakad, virágzik és érik, de a szüretelésre csak szeptember második felében kerül sor. Növekedési erélye közepes, a kondicionális állapotra ügyelni kell. 10-12 t/ha termés hozására szakszerű műveléssel hosszú távon képes. Kevés másodtermést hoz.

A biztonságosan beérő termés cukortartalma eléri, sőt gyakran meghaladja a 18 mustfokot. A must savtartalma 8-10 g/l között változik, nem lágyul le.

Megfelelő időben szüretelt termésének bora muskotályos illatú, fűszeres zamatú, harmonikus savtartalmú, extraktban gazdag, ami önmagában vagy házasított formában értékes lehet.

A téli fagyokkal szembeni tűrőképessége kiemelkedő, ezért a síkvidéki szőlőtermesztés megbízható fajtájává vált. A szárazságra viszont érzékeny, ilyen viszonyok között mérsékelten kell terhelni, különben fonnyadni kezd. A rothadásnak viszonylag ellenáll. Alkalmas a magasművelésű tőkeformákra, de a tőkék terhelését fokozott figyelemmel kell kísérni, hogy a túlterhelés elkerülhető legyen. 6-8 rügy/négyzetméter rügyterheléssel kielégítően terem. A terhelést hosszúcsapokon illetve félszálvesszőkön célszerű elosztani. Nem nevel sűrű lombot, mérsékelt zöldmunkával tőkéi kézben tarthatók.

Hazai elterjedése: Jellemzően a csongrádi, hajós-bajai, kunsági, etyek-budai, balaton-felvidéki, zalai borvidék.

Forrás: wikipedia